Tasner Peta és Gubovics Nóri egyetértésében először még csak viccként merült fel, bennem azonban egyre komolyabban érlelődik az ötlet: mi lenne, ha mi DUF-ról elszármazott burschok megalapítanánk a cSOdaújvárosi Honvágy Asztaltársaságot (röviden: SOHA!) azzal a céllal, hogy a következő évfolyamok valétánsait a magunk eszközeivel felkészítsük, hogyan éljék túl ezt az életszakasz-váltást. És akkor a vadabbnál-vadabb ötleteim:

• Meghívott öregFirmák
  Alkalmanként meghívnánk idősebb, nálunk már bölcsebb Firmatársainkat, akik elmesélhetnék, nekik annak idején mi segített átállni a gyönyörű diákévekről a dolgos munkanapokra.
• Tagság feltétele
  A SOHA!-nak bárki tagja lehetne, akinek már nincs aktív hallgatói jogviszonya a Dunaújvárosi Főiskolával.
• A társaság himnusza
  A társaság himnusza lehetne a "Gaudeamus igitur" vagy személyes kedvencem, a "Ballag már a vén diák" is.
• Czé-czó szokások
  Lévén, hogy Csodaújvárosból elszármazott bursch-ok szövetségéről van szó, lehetne egy olyan jópofa szokásunk, hogy minden czé-czónkat más-más városban tartjuk, de soha nem Újvárosban. Így szóba jöhetne Pécs (több szaktársunk is tanul most ott), Budapest, Miskolc, Sopron, mindegy. A lényeg, hogy a SOHA! soha nem tartana czé-czót Újvárosban, hiszen a honvágy pont azt jelenti, hogy vágyakozunk oda, ahol most éppen nem lehetünk.
• "A Legvándorabb Diák" cím
  Az alapító okirat pontjai közé felvehetnénk, hogy az "A Legvándorabb Diák" címet mindig az kapná, akinek bejelentett lakhelye légvonalban a legtávolabb esik Leopoldtól, a csillénktől.
• Fuhrwerkek az Alma Mater Szakestélyen
  Továbbá hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a főiskola Alma Mater Körével (ahová az igazán komoly, bölcs Firmák tartoznak), ezért mondjuk a még valétáló, leendő SOHA!-tagok (vagy a már végzett SOHA!-tagok) felajánlanák önzetlen segítségüket a minden év tavaszán megrendezendő Alma Mater Szakestély szervezésében és lebonyolításában. Ez egyrészt nekünk is jó alkalom lenne találkozni az öregcimborákkal és új ismeretségeket kötni, másrészt a szakestély szervezése is jobban mehetne.
• Álláskeresés segítése a valétánsok számára
  Beletartozhatna egyfajta együttműködés a KarrierIrodával is, mert az álláskeresést bizony jobb már az utolsó félévben, szalagtűzés környékén elkezdeni.

Elsőre ennyit az ötletekből tőlem. Most Ti jöttök, kedves leendő SOHA!-alapító tagok, mi a véleményetek?

"Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntéseiket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz."
Ez egyébként állítólag Csernus doktor második jótanácsa arról a tízes listáról, amelyet Dóri húgom ragasztott ki pár napja vécéajtónkra. Minden pontja tanulságos, de ez most különösen idevág.

A Dunaújvárosi Főiskola (DUF) hivatalos közlése szerinti létszámadatok alapján körülbelül az alábbi ábrán látható módon alakulhatnak majd a szakok létszámarányai. De vigyázat! A poszt címe megtévesztő, hiszen csak bízhatunk benne, hogy minél több leendő elsős látja meg a Gólyatáborban rejlő lehetőségeket, és gondolja úgy, hogy a közel háromszáz éves Selmeci Diákhagyományok szerint kíván nem csupán fősulis évei alatt tevékenykedni, hanem egész életében a collegalitas szellemében szeretne élni. Az pedig, hogy milyen példával járunk előttük, csak rajtunk, Firmákon múlik.

— Hali, te honnan jöttél?
— Esztergomból, a pépékáe-véjéká-ról. És te?
— A nagy DUF-ról, Csodaújvárosból. Neked hogy ment?
— Hát húztam tételt, kidolgoztam, elmondtam, majd kiderül. Nálad?
— Én még nem voltam bent.
— Parázol?
— Kéne?
— Nem'tom. Azt mondják segít a legjobbat kihozni.
— Ahham, lehet.
Kis idő elteltével.
— Hová jelentkeztél még?
— Szegedre még. Te is?
— Jaja, akkor ott találkozunk.
— Oksa, viszlát Szegeden.

Congratulation for the creators!

This header is not enough obvious what does it mean: I. GBT PORTÁI.? (Means something like 'Doors of GBT I.') A closer look on the browser's title and you discover the secret: I. wants to be L
Of course this happens because creator of font didn't know any readibility ergonomics, and he/she used the same stencil style on letter 'L' and 'T' too — but shouldn't. Here comes my suggestions how to solve this inconvenience.

I've found this ad art on the biggest Hungarian website for creative professionals, surprisingly called kreatív.hu. Text means 'Medicine Promotion Contest', and submissions invited only from agencies, not from freelancers or amateurs. So that's not my chance to win, than why I'm writing about it?

Well, take a look at main header's typo style: it's like a postmark or somewhat freehand pencil-drawing. Anyway, not as something that you can draw with a sharp nibbed pen like above. So it's a new example of this typical mistake: to fit together so different things, that never, or very rarely appears with each other.

If you ask me now 'Criticism is easy, where's my solution?', you are absolutly true. However I'll send my CV's to their job opportunities right now, and one day show the way how I would solve these problems.

I really miss all of You, guys!

After that I had to leave my so-loved dormitory room at Csodaújváros (pronounced as 'Wondertown upon Danube') I moved back to my family at Soroksár. Life at home is so easy and probless (mean 'problem-less' :), so I concentrate on seeking job opportunities as well. Okay, but this action really needs an own internet connection for my PC, so we started thinking to work out a solution to share family's DSL-account via wireless and UTP-patch cable also. Bought a D-link DI-524 router, after a hour trying finally every cable found it's properly place, so now it broadcasts the signal in the whole flat.

A házmesterünk, Bácsi pontosan úgy festett, mint Eder mester a Pumukli rajzfilmből: sűrű tömött bajsza feletti széles orrára csúszott a lehetetlenül kis lencsékből álló szemüvege, és miközben végigseperte hajnalonként a ház előtti gyalogjárót, mindig átható vaníliás dohányillatot árasztott. Mindig, mindenkivel volt egy-egy kedves szava, ha napközben összefutott a lakókkal, de nekünk, gyerekeknek csak barackot nyomott a fejünkre, ha a frissen felmosott előteret összetrappoltuk focizásból hazafelé. Én mindig azt hittem, nem szereti a gyerekeket. Pár évvel később, de még mindig suhancként az évzáró ünnepség után hazavittem Annust a bé-ből. Csak akkor kezdtem tapasztalatlan ésszel halványan felfogni, hogy mégsem utál engem Bácsi, amikor Annus után pár nappal megdicsérte nekem, és úgy bíztatott: "Aztán csak ügyesen, ifiúr!".

Bár akkor éppen még a szakdolgozatomat írtam "keményen", de így sem bántam meg, hogy két napot az m1 forgatócsapatával töltve, a civil csapat tagjaként részt vehettem a British Council Mi kis városunk játékában. Ez a legkevesebb, amit ezért a városért mint földi halandó tehetek. És most az egyszer arra kérek mindenkit, hogy ne ide kommenteljen, hanem a DO-ra – nagyon klassz kulturált vita indult a hozzászólásokban, kíváncsian várjuk mindenki véleményét, mit gondoltok, hogyan válhatna valóban Csodaújvárossá?

Az úgy volt, hogy fél háromra befejeztem a szakdolim II. fejezetét, nekiültem ebédelni. Mivel a géppel váratlanul probléma lépett fel, a hibaelhárítás első lépéseként elindítottam egy mindenre kiterjedő víruskeresést, ami kb. másfél óráig fog tartani. Evés közben, gép nélkül nem marad más, mint a tévét kapcsolgattam PIP-ben. Egyik kertévén béna latin-amerikai sorozat, másikon szintén az amerikai kultúrát terjesztik kajacsatázó tinédzserekkel (még jó, hogy Camp Kawagában nem kajacsatáztak, csak az ottani köjál rendelkezései miatt pazaroltak), úgyhogy nem marad más, mint m1. Jön az Ablak című magazinműsor, megbámulom a szögletes AfterEffects-arculatot, a mai téma a szakképzés, meghívott vendégek államtitkár asszony, főigazgató úr, osztályvezető főnök. Felsorolják az elérhetőségeket, e-mail, mobil, sms, fax, postacím, URH-csatorna, galamb- és palackposta, füstjel, miegymás (én már a postacímet sem nagyon értem. Arra számítanak, hogy valaki levélben fog az élő adásba üzenni? Vagy csomagot várnak?)

A szakdolgozati kutatásomhoz felkerült a Neked bejön? online kérdőívem, amivel a városi középiskolák idén, vagy jövőre érettségiző diákjainak véleményét gyűjtöm. A kérdőívről való véleményed szívesen várom a kommentbe, vagy privát e-vélben.

Egy nagy szívfájdalmam viszont az új ZéHával kapcsolatban, és ez nyilvánvalóan az én hibám, hogy a lelkes bALEKságnak nem tudtam azt nyújtani, amit ígértem, és ami egyébként nekik is, nekem is, és a ZéHának is jó lett volna: a teljes munkafolyamatba bevonni őket. Több oka van, hogy nyilvánosan megosztom a történteket, mert több szempontból is tanulságos, de leginkább azt példázza, mennyire igaza van a sok száz éves tipográfia hagyománynak. Nem akarom most hosszúra nyújtani, mert közben vizuális márkaépítést fordítok egy holland szerzőtől a szakdolimhoz, ezért csak a lényegre szorítkozom:

Sok minden történt azóta, mióta. Mióta is? Belegondolni is rossz, hogy telnek a napok.

Ami legelőször ihlette a címet, az az, hogy kész a ZéHá áprilisi (és egyben márciusi, de visszamenőlegesen még februári) összevont extra-tripla száma. Ha minden igaz, hétfőn LEadjuk nyomdába (milyen maradi kifejezés, mikor FELtöltjük a nyomda FTP-szerverére), és talán már szerdán, a nagy hét végi hazaköltözés előtt ki tudjuk szórni. Ami engem illet, monitoron nézve egyelőre elégedett vagyok, úgy tűnik, a GENERA7ION fantázianevű oldaltervem kiforrott, szerencsére minden strukturális építőelem megtalálta a helyét.

Régi a csaj, de most a portfólióm összeállításakor elővettem, és átrajzoltam Ilusban. Vektoros ráncfelvarrás szó szerint:


És most Szakasz jobbra tisztelelegj! tessék ám szavazni, további névjavaslatok meg jöhetnek kommentbe.

Well, there's much expression in hungarian to express this feelin' what I'm in now after reading this lovely comment on my last blog post in english:

:)
when scool began i liked you (i like you now too, but not that way ;), but i had boyfriend (and i still have him, and still love him :). you're handsome and smart, and i'm soooooooo proud of that i know you (even if nowadays we don't really meet, and talk...). so... keep goin' ;)

Simply this is the only reason why worth to create a personal site and dealing with this daily. Thanks for You, who calls yourself just mystique "a girl from DF" :)

One of my best high-school friend, Kedves László at BME always wondering about to meet as much cute girls a day as I meet. I don't mind if they aren't in my right side, and I'm single for a while, but it's quite enough for me I know them and they marked me as friends on iWiW. Giving a smile for them is more important than making love.

– Adél, csinálunk ketten animációs filmet? – kérdeztem a Mozgóképalkotás gyakorlata c. tárgy első órájáról kifelé jövet pusztán poénból, a hecc kedvéért. S hogy mit kedvelek Adélban a legjobban?
– Aha, persze, miért ne?! – na, ezt imádom benne.

Nem akarok kreatív lenni.

Nem akarom, hogy több új ötletem szülessen.

Aludni akarok, és nem azt, hogy lefekvés után még órákig zakatoljon az agyam, mert képtelen leállni. Jelen világmegváltó-hírnevetszerző elgondolásom egy animációs film megrajzolása.

Remélem érzed az enyhe iróniát a hangomban, ha nem, elismétlem: animációs filmet akarok rajzolni-rendezni. Egyedül persze. Azért ez kicsit durva. Ez még önmagában nem is lenne baj, ha épp munkanélküliként tengernyi idő felett rendelkeznék, de sajna/szerencsére nem ez most a helyzet. Hülye naiv lelkem persze titkon óriási sikerről álmodik, hogy majd melyik mozik fogják felkapni, és melyik külföldi ügynökségek akarják majd megvenni. Ne röhögj, én tényleg ennyire naiv vagyok! Úgyhogy most Flash-t fogok tanulni.

De minek belevágnom az ActionScriptbe, ha közben Illustratort, Photoshop-ot, InDesign-t, QuarkXpress-t tanulok még mellette? A fenébe, minek, kérdem én....

Bocs, ez ilyen éjjel aludni nem tudós kifakadós post, ez van.

Kábé egy hónapja, hogy rendszeresen visszajáró tagjává kezdek válni a Grafikusok Klubjának, és az ott tapasztaltak alapján elérkezettnek látom az időt, hogy megkezdjem az átszokási folyamatot az Illustrator-ra. Aki engem, ill. eddigi munkáimat ism

Nna, már elmondhatom magamról, hogy kipróbáltam a 3-as Firefox kettes bétaváltozatát. Mennyivel jobb így, komolyan.

A téli szünetben felcsillanodott a szemem a híre hallatán, ahhoz képest nem sok minden változott lényegi eltérésekben, ami meg igen, azt majd úgyis megtapasztalom, ha majd véglegesen váltok a jelen 2-ről 3-ra. Most nem akartam kockáztatni a jelenleg jól működő, testreszabott, beállított alkalmazást egy újjal, ezért külön könyvtárba is telepítettem, és már el is távolítottam. Pozitív csalódás volt a sok sz*r windózos program után, hogy úgy visszaállt az eredeti állapot, mintha mi sem történt volna.

Nna, ezért Firefox, és nem holmi szaros megbízhatatlan ...

... IE.*

*U.i.: nem akartam ezt a két ezerszer átkozott betűt egy sorba írni vele.

Az utcai szövetkabátomban, sapkában, sálban ülök a gép előtt, mialatt a lábam forró vízben melegítem.

Lefagyott a lábujjam mert a piros őszi cipőmben mentem el, mondván, ha zsúfolt lesz a szórakozóhely, ezt a cipőt nem sajnálnám annyira, ha rálépnek, mint a munkábajárós laposat. A hely neve Avalon volt, itt lépett fel Kacajék kimondhatatlan nevű, hörgősmetált játszó bandája, szóval Áron hívott délelőtt, hogy mit csinálok este. Hát ezt csináltuk. Áronnal Borároson találkoztunk, amíg vártam rá bementem a szexboltba keletnémet pornót keresni, de

Egy ismerősöm ma lefotózott két fiatalt, amint jót derülve a "Pozitív Gondolkodásmód"-on, azt fényképezték a Batthyányi téren. Önkéntes közvélemény-kutatása keretében megkérdezte tőlük, mi tetszik nekik benne, a válaszok nagyjából az ötletesség-kreativitás-jópofizmus háromszögébe voltak behatárolhatók. Ezt hallva örül a lelkem. Most felteszek ide egy képet, amit még múlt hét kedden Kedves László barátommal a Zsigán vettünk észre. Inkább belinkelem az ARC oldaláról a billboard version-t.

Nagyon sokáig erre vágytam, ez már beteljesült. Ilyet vettem Papának, magamnak szingó-kinézetű tyúkbelet, jól.

Eddig csak röhögtem. Nem rajta, a képregényein. Nem tudtam, hogy van személyes blogja is. Most már tudom, és nem röhögök.

Grafitemberről van szó, akinek Napirajz blogját nemrég linkeltem be az "Őket olvasom" blokkba. Mert eddig csak erről tudtam.

Grafitemberről nem tudok sokat, csak kevesebbet, mint a hozzá közel állók, de többet, mint akik még nem is találkoztak a nevével. Csak feltételezem, de nem tudom, hogy Tibor-e a keresztneve. De nem is érdekel, pontosan mi a neve, mert nem fontos. Igen, nem fontos. Elég annyi, hogy Grafitember.

Életrajzírók ki szoktak térni az illetővel való személyes ismertségük taglalására. A tipikus ,,Hogyan (nem) simogatta meg a fejem Bartók Béla". Grafitemberrel legelőször az Alleycat.hu-n találkoztam, és emléxem, (egyelőre) két epizódos futár-képregényét az elsők között töltöttem le. Később barangolgatva bukkantam rá a Napirajz-ra, aminek az első pillanattól törzsolvasója lettem. Talán durva, talán obszcén, talán erős, de biztosan nagyon jó. Nem akarom, hogy kevésbé legyen durva, obszcén, vagy erős, mert ez így a Napirajz. Azért iratkozom fel az rss-csatornájára, mert így, ahogy van, érdekel és tetszik. De a Napirajz csak a Termék. Most jön a Gyártó.

A freeblog furcsábban megy mint a Drupal. Egy cikk beküldési időpontjára klikkelve jutsz a cikkhez. A szerző nevére nyomtam a bal egérgombot, és a freeblog-on vezetett webnaplóinak listáját kaptam vissza. A ,,Mitmivan Milánóban?"-ra is így akadtam rá, aminek első két-három bejegyzését olvasva döbbentem rá, mennyire érdekel ez az ember, hogy mit csinál, hogy hogyan, és miért.

Megyek vissza, és végigolvasom teljesen, hiszen most csak első felindulásomból írtam. Mindenesetre a blokkban átjavítom a linkeket.

Amíg a piritós elkészült, csak ideszaladtam a géphez, és mit ír az [origo]? Na mit? Olyat, amiről eddig még nem is hallottam, de mindenesetre nagyon felcsigázta a kiváncsiságom: állítólag 2008 elején itt a vadonatúj 3-as Firefox, amit már előre nagyon várok. Magamfajta fox-fan-nak ez akkora öröm, hogy alig várom, hogy a 423-ba hazaérve rögtön letöltsem a bétaváltozatokat. Állítólag a címmező lesz multifunkciós, javítják a letöltéskezelőt a nagy fájlok megszakíthatóságával, és még egy fontos-hasznos dolog: a jelszókezelő csak a sikeres belépés utáni jelszavakat tárolja el. Hajrá Firefox!

"Azt tudtátok, hogy ..." – kisgimnazista koromban (mint a Társkereső Kincskereső kisködmön-ben, a Nyilas Misi szóval mint a Légy jó mindhalálig-ban a debreceni kisdiák) osztálytársaim körében mindig nagy tetszést arattam, mikor különböző, kevéssé közismert tényekkel szórakoztattam őket órán, menzán, csókolózás, büntiben állás, és még ki tudja, milyen iskolai tevékenységek alatt. Az olyan – tegyük hozzá, használhatatlan – ismeretek, mint pl.

Egyetlen Áronom!

Nagyon köszönöm a ma éjjeli beszélgetést, Tőled mindig csak tanulok, akárcsak az örök emlékű Akalin. Még nagyon sok ilyen alkalmat kívánok, amíg csak beszédre tudod nyitni szád. No P., lefekvésig R. képeit nézegettem. Hajnalban várlak haza Benneteket :)

VIVÁT MŰSZAKI TANÁR!

VIVAT COLLEGALITAS!